Valamit nagyon tudnak a svédek. Ha hátborzongató, hideglelős, sejtelmes sztorira vágyunk, csak arrafelé kutakodjunk. Nem csoda, hogy a svéd krimi szinte önálló műfaj. Mintha a ködös északról származó írók jeges vérbe mártogatnák tollukat. Mintha arrafelé minden misztikusabb lenne egy kicsit.
Így van ez a boszorkányokkal is. Engelsforsban, a festői svéd kisváros gimnáziumában magától értetődő természetességgel bukkannak fel. Nem rusnya banyákról van szó, mindennapi csajokról. Van közöttük szépséges és csúnyácska, kövér meg anorexiás, de árva és elkényeztetett csemete is. Többnyire normális szülőkkel, tesókkal zajlik a hétköznapi élet. Ám egyszer rémes dolog történik: egyik diáktársukat holtan találják a mosdóban. Azt mondják, öngyilkos lett, de a helyzet elég fura, többen kételkednek ebben. A feszültség egyre fokozódik, különös dolgok történnek… Aztán lassan kiderül, hogy a mindennapi csajok rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Jóllehet ezzel eddig nem nagyon foglalkoztak, nem dicsekedtek vele, egyszerűen elfogadták. De amikor bekövetkezik a vészhelyzet, kiderül, csak ők segíthetnek. Ők vehetik fel a harcot a Gonosszal. Ekkor tudják meg, hogy a kiválasztottak: boszorkányok. Ami a svédeknél utánozhatatlan, az a feszültség. Mats Stranderg és Sara B. Elfgren szerzőpáros a Kör című trilógiájuk első kötetében ezt a bizonyos cidrizést a legmagasabb fokon művelik, miközben könnyed, választékos, szép stílusban írnak. Nem csoda, hogy 21 országban adták el a jogokat és csak Svédországban negyedmillió példányban kelt el a gótikus elemekkel tűzdelt thriller.
Ahogy haladunk az oldalakkal, már abban sem vagyunk biztosak, hogy sötétedés után ki merünk majd menni az utcára. Mert arról persze meg leszünk győződve, hogy boszorkányok pedig vannak…
Írta: ABU
Minden, ami könyv – Bumeráng újság, I. évf. 5. szám, 2012. november 9.