a Kör trilógia

Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük - kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg… Mats Strandberg és Sara Bergmark Elfgren trilógiája újabb skandináv bestseller, 21 nyelvre fordították le. Az első kötet már magyarul is olvasható. A második kötet fordítása 2013 tavaszán érkezik

Állandó oldalak

Friss topikok

Címkék

Az első boszorkány színrelép

2012.09.10. 10:52 paddington

Az iskola üres és elhagyatott. Furcsa. Alig egy félórával korábban, amikor az igazgatói irodába tartott, tele volt az épület élettel, diákokkal.

Elias Linnéa számát tárcsázza, miközben döngő léptekkel lefelé halad a csigalépcsőn. A lány abban a pillanatban veszi fel, amikor Elias a lépcső aljába ér, és kitárja a lépcsőház földszinti folyosóra nyíló ajtaját.

– Linnéa.

– Én vagyok – szól a telefonba Elias.

Annyira ideges, hogy szinte fáj.

– Aha, tényleg te vagy – mondja aztán a lány, ahogy mindig.

Elias egy kicsit megnyugszik.

– Bocsáss meg – folytatja. – Annyira sajnálom, ami tegnap történt.

 Igazából már reggel szerette volna megmondani neki, mikor találkoztak. De nem nyílt rá megfelelő alkalom. Linnéa egész nap kerülte. Az utolsó óra előtt pedig egyszerűen eltűnt.

– Ühm – Linnéa most mindössze ennyit mond.

A hangja nem dühös. Bánatosnak sem bánatos. Színtelen és lemondó – mintha Linnéa végleg lemondott volna róla –, s ez mindennél nagyobb rémülettel tölti el Eliast.

– Nem úgy van… nem kezdtem újra. Nem is akarom. Egyetlen joint volt, aztán annyi.

– Ezt már tegnap is mondtad.

– Nem úgy néztél ki, mint aki elhiszi.

Elias elhalad a szekrénysorok előtt, a padlóba csavarozott kemény fapadok és a hirdetőtábla előtt, de Linnéa még mindig egy szót se szól. Hirtelen egy másik hangra lesz figyelmes. Lépteket hall, nem a saját lépteit.

Hátrafordul. Senki sincs ott.

– Megesküdtél rá, hogy abbahagytad – hallatszik Linnéa hangja a telefonban.

– Tudom. Bocsánatot kérek. Tudom, hogy átvertelek…

– Nem – szakítja félbe Linnéa. – A rohadt életbe! Magadat vered át! Nem csinálhatod pusztán az én kedvemért. Akkor soha nem fogsz…

– Tudom, tudom – feleli Elias. – Pontosan tudom.

Elias most a szekrénye előtt áll, kinyitja, betesz néhány könyvet a fekete vászonszatyrába, aztán becsapja a vékony bádogajtót. Egy pillanatra ismét meghallja a lépteket, mielőtt újból elnémulnának. Megint hátrafordul. Senki sincs ott. Egy lélek se. Mégis azt érzi, hogy figyelik.

- részlet Sara B. Elfgren és Mats Strandberg: a Kör című regényéből, Péteri Vanda fordításában - megjelenik október 25-én a Geopen Kiadó gondozásában

A bejegyzés trackback címe:

https://kortrilogia.blog.hu/api/trackback/id/tr64765992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása