Isten háta mögötti svéd kisváros, párás-ködös borzongás és megannyi gyilkos titok – ez Engelsfors, ahol féltucatnyi középiskolás boszorkánylány küldetése megakadályozni a világvégét. S hogy a Kiválasztottak sikerrel járnak-e, arra a kurrens skandináv bestseller – a Kör – ad választ. Sara B. Elfgren és Mats Strandberg 21 nyelvre lefordított misztikus ifjúsági regénysorozatának – Engelsfors Trilógia – első kötete október végén jelent meg magyarul. Ennek kapcsán készített Körinterjút a svéd szerzőpárossal Hegedűs Claudia.
Aki elolvassa az első közös munkátok – Engelfors Trilógia – első kötetét, úgy érezheti, gyerekkori barátok vagyok, pedig csupán néhány éve ismeritek egymást. Hogyan találkoztatok, és mikor dőlt el, hogy elsőre egy misztikus ifjúsági regénysorozatba fogtok?
Mats: Valóban még csak 2008 óta ismerjük egymást. Sara akkoriban forgatókönyvíróként dolgozott az SF Filmstúdiónál, és mivel jónak találta az előző három regényemet, megkeresett, és találkozót kért tőlem.
Sara: Ez pontosan így történt. Az első alkalommal, Mats megmutatta nekem néhány filmes ötletét, de főként horrorfilmekről beszélgettünk. Nem sokkal a találkozásunk után, otthagytam az állásomat, és szabadúszó forgatókönyvíróként dolgoztam tovább. Ekkortájt született meg bennünk a közös munka gondolata.
A nemzetközi sajtóvisszhang alapján nem kérdés hogy már az első közös munkátokkal beírtátok a nevetek a misztikus irodalom Nagykönyvébe. Amikor 2009-ben nekiláttatok az írásnak, eszetekbe jutott-e, hogy a Kör lehet a legújabb ifjúsági kultikus regény?
Mats: Fogalmunk sem volt, hogy mi lesz a kifutása…
Sara: … csupán egy olyan könyvet írtunk, amilyet mi magunk is szívesen olvasnánk…
Mats: …azt tudni kell rólunk, hogy mindketten őrült rajongói vagyunk az urban fantasynek, és a horror elemekkel megspékelt tinédzser történeteknek. Így már az elején eldőlt, hogy A Kör egy depresszív kisvárosban játszódik, és tizenévesek lesznek a szereplőink. Nagyon sok különböző karakterben gondolkodtunk, és a legkülönfélébb társadalmi rétegekből válogattuk össze a figurákat, akikben egy közös pont van - a középiskola…
Sara: ..és akkor, egyik nap, Mats azzal állt elő, hogy mit szólnék hozzá, ha a szereplőink boszorkányok lennének? Ettől pedig rögtön minden a helyére került! Nekem meg az jutott eszembe, hogy akár írhatnánk egy trilógiát is, három vastag könyvet!
Azért ne szaladjunk még ennyire előre! A sorozat első kötetét olvasva, többek között, az juthat az ember eszébe, hogy nem csak Engelsforsban kész csoda, ha valaki túléli a tinédzserkorát. Nekem nem szabad túl sokat kifecsegni, de ti mennyit árultok el a történetből?
Mats: Egyetértek! Olykor valóban úgy tűnik, szupererőre van szükség ahhoz, hogy átvészeljük a középiskolát. Ugyanakkor a Kör sok minden egyébről is szól, nem csak varázslatról és világvégéről, hanem barátságról, szerelemről és szeretetről, önismeretről és tiszteletről, családról, és így tovább…
Sara: … gyorsan hozzáteszem, hogy számunkra a karakterek a legfontosabbak. Azért ruháztuk fel varázserővel a főszereplőket, hogy kiderüljön, ki hogyan birkózik meg a frissen szerzett mágikus képességével. Ott van például Anna-Karin, akit egész életében megaláztak. Vajon mi történik akkor, ha ez a lány, olyan erő birtokába jut, aminek a segítségével, bárkin érvényesíteni tudja az akaratát?
Ahogy mondtátok is, ennek a történetnek a főszereplői középiskolás diáklányok, nem mellékesen ugye boszorkányok, akikre az a feladat vár, hogy megakadályozzák a világvégét. Hatalmas vállalás! Ahhoz, hogy ennek eleget tudjanak tenni, előbb saját magukkal kell békét kötniük, majd szép sorban a többiekkel. Mennyi előzetes kutatómunka előzte meg a regényírást, ahhoz, hogy ezek a figurák ennyire életszerűek legyenek?
Mats: Bizonyos értelemben úgy tűnhet, mintha egész életünkben ezt a kérdéskört és korosztályt tanulmányoztuk volna. Mielőtt belevágtunk az írásba, jegyzeteket készítettünk arról, hogy mi legyen egy-egy szereplő kedvenc tárgya az iskolában, elképzeltük a családjukat, és arra is figyeltünk, hogy egy-egy figurának mi a sebezhető pontja…
Sara: … és természetesen rengeteget beszélgettünk a saját tinédzseréveinkről is, valamint újra elolvastuk a régi naplóinkat. Éppen ezért minden egyes karakterben van egy kevés mindkettőnkből, egyikben több, másikban kevesebb. Sokat gondolkodtunk azon is, hogy milyen személyiségeket szeretnénk megmutatni, és azon, hogy milyen típussal nem találkoztunk még korábban. Erre tökéletes példa Vanessa, a szőke lány, aki imád jókat bulizni a nála idősebb barátjával. Nos, ő az a szereplő, akit elsőként ölnek meg egy amerikai horrorfilmben, mi pedig megtettük őt főhősnek.
Mats: Alaposan kidolgoztuk a karaktereket, mielőtt belevágtunk az érdemi munkába. Jegyzeteket készítettünk arról, hogy mi legyen a kedvenc tárgyuk az iskolában, elképzeltük a családjukat, és arra is figyeltünk, hogy egy-egy szereplőnek mi a sebezhető pontja. Minden egyes figurát alaposan „megismertünk” mielőtt elkezdtük magát az írást.
Hogyan osztjátok meg a munkát egymás között, ki miért felelős?
Sara: A munkamódszerünk a következő: részletesen megtervezzük, mi fog történni az éppen soron következő négy fejezetben. Mind a ketten megírunk két-két részt, majd átküldjük egymásnak, és kíméletlenül kidobjuk a „felesleget”. Ezután átnézzük a szerkesztett oldalakat, végül leülünk és átbeszéljük a változtatásokat. Időnként szünetet tartunk, és pihentetjük a szöveget. Majd újra elolvassuk az egészet az elejétől, és ha szükséges, megint átdolgozzuk. Amikor elkészül az első változat, ismételten átrágjuk magunkat rajta, és újragyúrjuk a szöveget…
Mats: … az első regény (a Kör) teljesen felborította az életünket. Az egy komplett őrület volt! Éjnek évadján hívogattuk egymást, küldözgettük a fejezeteket oda-vissza, megállás nélkül. Erre szükség is volt, mert meg kellett találnunk a saját hangunkat, és a karaktereket is össze kellett hangolnunk egymással…
Sara: … persze jóval könnyebb dolgunk volt a másik két kötet – a Tűz és a Kulcs - esetében.
A „hús-vér” karakterek szóhasználata, a párbeszédek ritmusa, valamint a folyamatosan fenntartott feszültsége a könyvnek azt igazolja, hogy jól tudtok „vágni”! Milyen irodalmi vagy filmes előképeitek voltak?
Mats: Ezt jó hallani! Egyébként sokat beszélgettünk olyan sikersorozatokról, mint a Buffy, a vámpírok réme, vagy a Twin Peaks. Bizonyos értelemben, a trilógia minden egyes kötete, olyan, mint egy jó tévésorozat egy-egy évada…
Sara: … és természetesen könyvek is inspiráltak minket az írásban, mint például John Ajvide Lindqvist: Engedj be! című regénye.
Sara: Nagy ívekből szerettünk volna építkezni, például céloztunk eseményekre, dologokra az első könyvben, amelyeket csak a harmadikban bontottunk ki. Ugyanakkor arra törekedtünk, hogy a karaktereink folyamatosan fejlődjenek a sorozat alatt.
Sok szó esett már a szereplőkről, de még nem beszéltünk erről a kisvárosról, ahol a gonosz testet ölt. Kinek az ötlete volt Engelsfors?
Mats: A trilógia összes eleméhez hasonlóan, ezt is közösen találtuk ki. Azt azért elárulom, hogy egy olyan kisvárosban nőttem fel, ami nagyon hasonló Engelsforshoz. Bár, az én szülőhelyem azért valamivel kedvesebb hely, legalábbis nem a gonosz epicentruma. Ami azt illeti, elegem volt az olyan idillien bájos kisvárosokból, mint amilyenekről a svéd regényekben lehet olvasni…
Sara: … tegyük gyorsan hozzá, hogy egy kisváros remek keretet tud adni egy ilyen történetnek. Létrehoztunk egy mikrokozmoszt, ami távol esik a világ többi részétől. Egy olyan helyen játszódik a történet, ahol nem csak a lányoknak van közös múltja, hanem a szüleik is ősidők óta, nagyon jól ismerik egymást, legalábbis azt gondolják, hogy mindent tudnak a másikról. Arról nem is beszélve, hogy a középiskola maga is egy újabb mikrokozmosz, ahol egy csomó idegen embert arra kényszerítenek, hogy együtt töltsék a napjaikat, pusztán azért, mert egy évben születtek.
Mi a legjobb a közös munkában?
Mats: Minden! Hihetetlenül élvezetes együtt írni! Egyébként meg, nem hinném, hogy külön-külön bármelyikünk vállalkozott volna erre az embert próbáló feladatra…
Sara: …így minden duplán jó, és kétszer olyan gyors!
Mats: Jogos. Különben meg az is nagyszerű érzés, hogy meglehetősen széles olvasóréteg kedveli a könyveinket, férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt. A legtöbb rajongónk azt mondja, hogy a regényeink erőssége, a gondosan összeválogatott szereplőgárdában rejlik. Ebben teljes az egyetértés köztünk, merthogy szerintem is minden jó történetnek ez a titka – a karakterek. Igazából nem az számít, hogy szereted vagy utálod őket, az a lényeges, hogy érdekeljen a sorsuk…
Sara: … pontosan ezért várjuk izgatottan a magyar olvasók reakcióit, mert az mindig nagy élmény, és újabb kihívás, ha a „lányaink” külföldre mennek! Vajon szeretik-e majd őket?
Beszámolok majd róla! Mi következik az Engelsfors Trilógia után? Egy újabb közös munka, vagy önálló írások?
Mats: Mindkettőnknek vannak szóló projektjei is folyamatban, de egyértelműen fogunk még együtt dolgozni. Annyira élvezzük ugyanis a közös munkát, hogy elképzelhetetlen az ellenkezője…
Sara: … ez kétségtelenül így van, mellette pedig, segítünk egymásnak az egyéni munkákban is. Az pedig biztos, hogy immár egy életre összeköt minket az Engelsfors Trilógia!
Mats: Tudod, ez olyan, mintha lenne egy közös gyerekünk, nekünk ráadásul egyből hármas ikreink születtek!
(az interjú szerkesztett változata a Vasárnapi Hírek 2012. november 4-i számában jelent meg)
